Mivel ez inkább ismeretterjesztő, mint szakmai blog, ezért először is azt érdemes tisztázni, hogy mi is az a büntetőeljárás. A büntető törvénykönyvről, a Btk.-ról már legalábbis hallott az, aki idáig eljutott az olvasásban. Ez a jogszabály határozza meg az egyes bűncselekményeket, a szankciókat, a büntetőjogi alapelveket és alapfogalmakat és így tovább. A büntetőeljárás pedig az az eljárás, amiben az derül ki, hogy volt-e bűncselekmény, azt ki követte el, és lehet-e bizonyítani az egészet, azaz amiben a Btk. rendelkezései érvényre jutnak. Ezt az eljárást szabályozza a büntetőeljárásról szóló törvény, a Be., amiben ilyen szabályokat találunk: az egyes szereplőknek (nyomozóhatóság, ügyészség, védő, gyanúsított, vádlott, tanú, szakértő, stb.) milyen jogai és kötelességei vannak, hogyan kell lefolytatni a bizonyítást, minek kell a vádiratban szerepelni, hogyan lehet fellebbezni, milyen döntéseket és milyen tartalommal hozhat a bíróság, hogyan kell lefolytatni a tárgyalást, és így tovább. Elég terjedelmes és igen fontos jogszabály. Ebből a jogszabályból pedig 2018. július 1. napján lépett hatályba egy új, aminek a rendelkezéseit alapvetően a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell (bár ez alól vannak kivételek). Hogy volt-e szükség új Be.-re, az sokak szerint (szerintem is) erősen kétséges, ugyanakkor az vitán felül áll, hogy sok újítást hozott. Alább 5 fontosra térek ki ezek közül:
1. Minden, bíróságra eljutó ügyben lesz előkészítő ülés
Az előkészítő ülés - ahogy a neve is mutatja - nem tárgyalás. Eddig is létezett ilyen, de a bíróságok csak szükség esetén, kivételesen tartottak előkészítő ülést, most viszont mindig fognak. Itt fogja ismertetni az ügyész a vádat, itt lesz lehetősége beismerni a vádlottnak, ekkor hagyhatja jóvá az esetleges egyezséget a bíróság, itt kerül sor majd a bizonyítási indítványok előadására, illetve bizonyítékok kizárását is ekkor lehet majd indítványozni és így tovább. Lényegében az előkészítő ülésen fog eldőlni az eljárás további menete, pl. az is, hogy lesz-e egyáltalán tárgyalás, vagy sem.
2. Az egyezség
Aki nézett már olyan amerikai filmet, amiben szerepelnek bűnözők és ügyvédek, annak ismerős lehet az a rész, amikor az ügyvéd és az ügyész egyezkedik arról, hogy a védenc beismer bizonyos cselekményeket, de cserébe esetleg nem azért a súlyos bűncselekményért ítélik el, ami miatt vádat emelne az ügyész, és/vagy jóval enyhébb büntetést kap az ilyenkor szokásosnál. A bíró erre később rábólint, így mindenki boldog: az ügyésznek megvan a statisztikája, az elítélt többé-kevésbé megúszta, mert 4 év helyett csak kettőt kapott, a bírónak meg nem kell végigtárgyalnia egy újabb ügyet, foglalkozhat a többivel. Valami ilyesmi kép él bennünk a vádalkuval kapcsolatban. Az egyezség valamennyire a fentiekhez hasonló eljárást fog takarni. A vádemelés előtt lesz arra lehetőség, hogy a gyanúsított és a védője egyezséget kössön az ügyésszel arról, hogy a gyanúsított beismer, az ügyészség pedig megállapítja a tényállást és azt, hogy ez milyen bűncselekménynek felel meg, valamint a büntetést (vagy intézkedést). Ha ez megvan, akkor a törvényi feltételek fennállása esetén az egyezséget a bíróság jóváhagyja, nincs tárgyalás, se bizonyítás, a vádlott pedig azt a büntetést kapja, amiben az ügyésszel megegyeztek. Afelől már komoly kétségeim vannak, hogy ez mennyire fog működni a gyakorlatban, ugyanis egyrészt ma Magyarországon 95-98%-os a váderedményesség, azaz ennyi büntetőeljárásban találják bűnösnek a vádlottat, tehát az ügyészségnek nem lesz érdeke egyezkedni, a statisztikájuk így is megmarad; másrészt meglehetősen furcsán veszi ki maghát, ha a következetesen tagadó vádlott egyszer csak felajánlja az ügyészségnek, hogy beismer és így tovább. Az egyetlen terület, ahol talán esély van ennek alkalmazására, az az, amikor a beismerés segíti a többi gyanúsított elleni eljárást, akikre egyébként nem lehetne rábizonyítani egyes bűncselekmények elkövetését.
3. Beismerés esetén enyhébb büntetés
Július 1-től lehetősége van arra az ügyészségnek, hogy beleírja a vádiratba, hogy milyen szankciót szabjon ki a bíróság arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen beismeri a bűncselekmény elkövetését. Amennyiben pedig a vádlott beismer, úgy a bíróság - az iratok megvizsgálása után - nem folytat le bizonyítási eljárást, azaz nem hallgat meg tanúkat, szakértőt, nem tart hosszas tárgyalást, hanem meghallgatja a vádlottat és dönt. Ekkor viszont nem szabhat ki súlyosabb szankciót, mint amit az ügyészség indítványozott beismerés esetére (már amennyiben indítványozott). Ez tényleg fontos újítás, szerintem az egyszerűbb ügyekben meg fogja gyorsítani az eljárásokat. 
4. A korlátozott fellebbezés
Eddig az ítélet kihirdetésekor háromféleképpen nyilatkozhattak az érintettek (azaz az ügyész, a vádlott és a védő): vagy kértek 3 napi gondolkodási időt, vagy fellebbeztek, vagy tudomásul vették (azaz elfogadták) az ítéletet. A fellebbezést követően a másod-, vagy harmadfokú bíróság az ügyet teljes egészében átvizsgálta minden tekintetben, azaz megnézte, hogy megfelelően zajlott-e az eljárás, figyelmeztettek-e mindenkit a jogaira és a kötelezettségeire, akinek jelen kellett lenni, az jelen volt-e (vádlott, vagy védő), megfelelően indokolt-e a bíróság, és így tovább. Mostantól azonban lehetőség lesz arra, hogy ne teljes körben jelentsünk be fellebbezést, hanem pl. csak enyhítésért. Ilyenkor viszont a másodfok nem fog azzal foglalkozni, hogy esetleg eljárásjogilag nem volt megfelelő valami az elsőfokon, ami miatt egyébként hatályon kívül kellene helyezni az ítéletet, hanem csak arra fog koncentrálni, hogy lehet-e enyhíteni a kiszabott szankción. Ez megint csak legfeljebb az egyszerű ügyekben fog megtörténni, bonyolultabbakban, ahol sok bűncselekmény van, sok vádlott és hosszú eljárás, biztos, hogy teljes körben fellebbez majd mindenki. Ami újítás még, hogy az ügyésznek és a vádlottnak írásban kell majd megindokolnia a fellebbezését, ami nem kevés többletmunkát fog majd okozni nekik.
5. Az előkészítő eljárás
Talán ez a rész az az új Be.-ben, ami a legnagyobb publicitást kapta, magam is nyilatkoztam róla itt. Ami a lényeg: mostantól lehet adatokat gyűjteni abban az esetben, ha a hatóságoknak bűncselekmény elkövetésére, vagy megkísérlésére vonatkozó adatok jutnak a tudomására, de az információk nem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy bűncselekmény gyanúját lehessen megállapítani. Azaz a gyanú igazolása a célja, a gyanú gyanúja alapján folyik és addig tart, amíg le nem telik a határidő, vagy nem igazolódik a gyanú gyanúja és lesz belőle gyanú, ami alapján nyomozást kell indítani. Mindezt pedig leplezett eszközökkel is lehet végezni. Tehát meg lehet figyelni nagyjából bárkit, lényegében bármilyen, bűncselekmény elkövetésére vonatkozó információmorzsa alapján, akár 9 hónapig is. És erről - ha nem lesz nyomozás és gyanúsítás - az érintett nem is fog tudomást szerezni.
