Ez a poszt leginkább arról fog szólni, hogy mit jelentenek bizonyos jogi fogalmak, amik a migrációval kapcsolatban felmerülnek. A téma annál sokkal bonyolultabb, hogy egy-két blogposztban részletesen ki lehessen tárgyalni, csak alapfogalmak rövid tisztázása a célom. Akit mélyebben is érdekel a téma, az kattintson majd a szövegben, illetve annak végén található linkekre és edukálódjon, valamint olvassa el a hamarosan jelentkező következő részt.
1. Migráns
Az emberiség történetét végigkíséri az emberek helyváltoztatása, a migráció. Az emberek költöztek azért, mert kifogytak a környezeti erőforrások, vagy az éghajlat megváltozott, elüldözték őket, kalandvágyból, és így tovább. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki elhagyja a lakóhelyét. Aki ezt megteszi, azt hívja a tudomány migránsnak. Migráns tehát mindenki, aki nem ott él, ahová született. Ugyanakkor a magyar jogszabályok egyike sem ismeri a migráns kifejezést, illetve definícióját sem adja, ez nem egy jogi fogalom. A migráció lehet belső (amikor valaki elköltözik Szabolcsból Budapestre), vagy külső (amikor Budapestről Írországba), gazdasági (azért költözik, mert máshol talált, vagy keres munkát), vagy egyéb (azért költözik, mert egyetemre jár), reguláris (vízummal, tartózkodási engedéllyel, stb.) és irreguláris (a zöldhatáron). Az is migráns tehát, aki Battonyáról kimegy Izlandra egy halfeldolgozóba dolgozni, az is, aki New Yorkból Floridába költözik nyugdíjas éveire, és az is, aki egyik országból a másikba menekül, hogy az előbbiben ne öljék, vagy kínozzák meg a származása, vagy politikai nézetei miatt.
2. Menedékkérő
Olvastam valahol nemrég egy írást, amiben a szerző nem értette, mi a különbség a menekült és a menedékkérő között, és (sorosista) szómágiának titulálta a különbségtételt, holott az valójában fontos. Menedékkérő az, aki menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjeszt elő, és akiről a kérelme és az általa előadottak alapján a menekültügyi hatóság az arra hivatott, jogszabályok (leginkább a 2007. évi LXXX. törvény és 301/2007 kormányrendelet) által szabályozott eljárásban eldönti, hogy helyt ad-e a kérelmének, vagy sem. Egyszerűbben fogalmazva: menedékkérő az, akiről még nem bizonyosodott be, hogy menekültügyi szempontból milyen státuszúnak minősül, az eljárása még folyamatban van. A menekültügyi eljárás tehát akkor kezdődik, amikor az adott személy benyújtja a kérelmét, és addig tart, amíg jogerősen el nem bírálják azt. Amíg az eljárás tart, addig menedékkérőnek hívjuk a kérelmezőt. Menekültügyi szempontból négy státusz jöhet szóba, amennyiben a kérelmet nem utasítja el a hatóság: menekült, oltalmazott, befogadott és menedékes. A menedékkérő tehát lehet mindezen négy csoport közül bármelyiknek a tagja, de lehet olyan személy is, aki valamilyen okból nem jogosult védelemre, hiszen a kérdés az eljárás ezen szakában még nem tisztázott.
3. Menekült
Az ENSZ 1951-ben alkotta meg a menekültek helyzetére vonatkozó nemzetközi egyezményt, amit az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet ültetett át a magyar jogba, az ebben szereplő menekültdefiníciót az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdése is tartalmazza, amikor így rendelkezik: "Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott." Az a személy tehát a menekült, aki ezen kritériumoknak megfelel, így például egy politikai aktivista, akit a hazájában bebörtönöznének és halálra kínoznának, vagy egy jezidi nő Irakból, akit az ISIS elvitt volna szexrabszolgának, ha nem menekül el, és így tovább. Előfordul olyan eset is, amikor az üldözési okok közül egyszerre több is megvalósul (pl. egy pakisztáni, vagy afganisztáni síita hazara esetében, akit a vallása és a nemzetisége miatt is üldöznek), de egy is elég ahhoz, hogy az adott személy menekültnek minősüljön. A menekültstátuszra való jogosultságot, miután megadta, a menekültügyi hatóság a jelenlegi szabályok szerint legfeljebb háromévente felülvizsgálja.
4. Oltalmazott
Az oltalmazott, mint menekültügyi kategória az európai jogfejlődés eredménye, a definícióját az ún. Kvalifikációs Irányelv tartalmazza, ami a magyar jogba is átültetésre került (a 2007. évi LXXX. tv.-be, a Met.-be). Eszerint "Magyarország oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni." Ebből a definícióból nekünk most az a fontos, hogy mi minősül súlyos sérelemnek: "a) a halálbüntetéssel fenyegetés; b) a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása; c) a polgári személy életének vagy testi épségének súlyos fenyegetettsége, amely nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktus során alkalmazott megkülönböztetés nélküli erőszak következménye." Oltalmazott tehát az, aki nem a menekültstátuszt megalapozó, hanem az előzőekben leírt okokból hagyta el a hazáját, a legtipikusabb esete ennek az olyan személy, aki (polgár)háború pusztításai elől menekül. Az oltalmazotti státuszra való jogosultságot a menekültügyi hatóság a jelenlegi szabályok szerint legfeljebb háromévente felülvizsgálja.
5. Befogadott
Az lesz befogadott, "aki nem felel meg a menekültként vagy oltalmazottként való elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének vagy az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésében meghatározott magatartásnak lenne kitéve" ("Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá."), "és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja." A menekültügyi hatóság befogadottként ismeri el azt a személyt, akinek esetében a menekültügyi hatóság a) idegenrendészeti eljárás során a visszaküldés tilalmát állapította meg, vagy b) a menedékjog iránti kérelmét elutasította, a visszaküldés tilalmának egyidejű megállapításával." Aki eddig figyelmesen olvasott, az láthatja, hogy a befogadotti státusz alapjai ugyanazok, mint a menekült, vagy az oltalmazott státuszt megalapozók. Mi tehát a különbség? Az, hogy a befogadott esetében felmerül valamilyen ok, ami miatt nem jogosult az adott státuszra (ezekről a következő részben fogok írni). Egyszerűbben: beadja a kérelmet, a hatóság megállapítja, hogy menekült, vagy oltalmazotti státuszra lenne jogosult, de valamilyen kizáró ok merül fel az esetében, ezért vissza sem küldhető sehova (mert ott sérelem érné, pl. megkínoznák). Emellett idegenrendészeti eljárás eredményeképp is lehet valakiből befogadott. Ebben az esetben nem terjeszt elő menekültkérelmet, egyszerűen csak illegálisan tartózkodik az országban, de nem küldhető vissza, mert ott a fenti okokból sérelem érné, vagy üldöznék. A befogadotti státuszt a hatóság évente felülvizsgálja.
6. Menedékes
Ez egy nagyon ritkán alkalmazott kategória, az alapvető kritérium ehhez az, hogy az ország területére tömegesen menekülők csoportjába tartozzék a kérelmező, ezen túl pedig kétféleképpen kerülhet megállapításra ez a státusz: a) vagy az Európai Unió tanácsa ismeri el az erre vonatkozó irányelv alapján, vagy b) Magyarország kormánya ismeri el ilyenként, mert "a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerültek."
A következő részben szó lesz a biztonságos származási országról és a biztonságos harmadik országról, a dublini rendeletről, a belső védelmi alternatíváról és a kizáró körülményekről.
Akit mélyebben érdekel a téma, annak segítséget nyújtanak az alábbi linkek:
az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala által kiadott kiadványok
Nagy Boldizsár nemzetközi jogász menekültügyi írásai
Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció (jegyzet a rendészeti oktatás számára)
